|
Pas de trois cents
Táncművészeti főiskola, Zugló
Építész: Lázár Antal, Lázár Veronika (A&D
Stúdió)
Munkatársak: Lukács Károly, Sükösd Zoltán, Viezner Judit, Wehner
Viktória
Statikus: Iványi Kálmán
Gépész: Garancsy András, Egri István
Elektromos tervező: Kovács Imre
Kivitelező: Market Rt.
Beruházó: Andrássy 25. Kft.
Szakmai vezető: Dózsa Imre
Fotó: Zsitva Tibor, Häider Andrea
Igazi táncosgyár a Magyar Táncművészeti Főiskola
új épülete: a fejépületben az öltözők és az adminisztráció, a
"gyártócsarnokban" a balett-termek. Az elegáns falak
között folyik a lelkiismeretes, kemény munka, a tehetségek csiszolása,
az új balettos generáció kitermelése.
Gúzsba kötve táncolás: legjobban talán ez a kifejezés illik a
két Lázár, Antal és Veronika, apa és lánya munkájára. Adva van
a tánc: a balettintézetből főiskolává avanzsáló intézmény végre
otthonra lelhet méltatlan helyszínek, fél évszázados hányattatás
után. Korábban többfelé szétszórva működött az intézet: kollégiuma
a műegyetemre járók előtt talán nem ismeretlen, a Gellért-hegy
alatti Weichinger-féle kis kastélyban kapott helyet, amelyet azonban
korábbi jogos, egyházi tulajdonosának vissza kellett szolgáltatni.
Tornatermek a Kazinczy utcában, tantermek az Operaházzal szemben
álló Lechner-épület alsó két szintjén. Ebben a kusza helyzetben
a Plaza Centerstől érkezett a felhívás keringőre: az Andrássy
úti épületet szállodává kívánta alakítani, cserébe a kiköltöző
balettintézet számára ugyanakkora új épület felépítését vállalta.
Ezzel megnyílt a lehetőség a közben főiskolává előlépett intézmény
egy helyre telepítésére. Többfelé keresték a megfelelő épületet
és helyszínt, és végül a Kolumbusz utca Kacsóh Pongrác út felőli
végén akadtak rá a megfelelő ingatlanra. A helyszínről az Operaház
- a balettosok számos próbájának és fellépésének helyszíne - földalattival
öt-tíz perc alatt elérhető.
A korábban az ELTE francia képzésének helyt adó szecessziós épületben
a tantermeknek volt hely, egy ötvenes évekbeli, körülbelül kétszáz
fős, nagy színpados előadó-színházterem is adott volt, a tömbben
a kollégiumi elhelyezés is megoldódik a közeljövőben, és lehetőség
volt a bővítésre, a balett-termek elhelyezésére. Lehetőség tehát
volt, azonban a mozgástér igen szűk. A használók nevében Dózsa
Imre Kossuth-díjas táncművész, főigazgató nagyon jól képviselte
az európai színvonalú táncoktatás igényeit, míg az építtető a
pénzügyi kereteket szorosra vonta. A négyzetmétereket ki kellett
centizni, és például minden négyzetméter téglaburkolatért körömszakadtáig
küzdeni. Ez az oka annak is, hogy a felső szinten az épület -
szándékosan visszafogott, sárgás színű, ráadásul csak egy centiméter
vastag, tehát elég olcsó - tégla (lap)burkolata helyett is nútokkal
osztott vakolatot kellett használni. Sajnos így a felső rész rusztikusabb,
mint az alatta lévő, vagyis a tektonikai egyensúly kissé bizonytalan,
de sikerült elérni, hogy legalább a tégla a felületek többségére
felkerült.
Az épület a visszafogott, egyszerű eszközhasználat mellett nemes,
szép vonalú. A kompozíció alapja a tiszta szerkesztés; erre jegyezte
meg egy mesteriskolás bemutató alkalmával Kapitány József és Arnóth
Lajos, hogy messziről látszik rajta, hogy "iparterves"
épület. Az ipari épületekre jellemző, racionális fejépület-csarnok
tagolás ennél a középületnél is indokolt, hiszen a háromszintes
fejépületben lévő öltözők, tanári öltözők, irodák helyigénye,
megvilágítási igénye más, mint a kétszintes részben lévő nagy
tánctermeké. Az előregyártott TT-paneles csarnokrész ráadásul
a csarnoképületeknél megszokott módon bővíthető is, méghozzá
felfele: a tartószerkezetek és a lépcsőház még egy szint fogadására
előkészített. A kétszintes rész szikár kiosztású, egyszerű,
négyzet alakú tereket formál, az egyetlen kifogásolható pont a
hátsó két teremháromszöges, családi házak tetőterénél is kínosnak
mondható bejáratszerkesztése: ez egy kivitelezés közbeni módosításnak
a következménye, az eredetileg egy térnek szánt hátsó terem kettéosztásának
kényszermegoldása. A fejépület formálása a csarnokénál szabadabb
(bár az öltözők helyenként szűkek), a ferde - a kapu felé forduló
- lezárás, a többszintes aulatér, az üvegfal, a társalgóterek,
a könnyed bejárat a szűkös lehetőségekkel való jó sáfárkodás
bizonyítékai.
Tánc és izzadság
Talán a balett fellegvárát az ember elsőre másnak képzeli: könnyedség,
transzparencia, légiesség a képzetek, amiket az ember egyszerű
balettrajongóként hozzákapcsol. Az épület folyosóit díszítő -
érdekes módon nem a hajdani, hanem a mai - nagyok képeiről (Solymosi,
Ifj. Nagy Zoltán, Voith Ágnes) is ez sugárzik. Azonban a színpadon
látható könnyedség évtizedes munka eredménye, ez az épület pedig
nem a csillogás, a fellépés helye, hanem az a műhely, ahol ez
a hosszú, kemény, verejtékes, fegyelmezett munka zajlik. A balett-termek
visszafogott színei, a zsinórpadlásszerű, gépészettel vegyes
kékre festett betonmennyezet; a nagy, de árnyékolható és magasan
- a tükörfelületek felett - lévő ablakok és a középszürke, rugalmas
sportpadló egyszerű keretei az itt zajló munkának. Az egyéb terekben
a felbukkanó élénk színek, a tágas folyosók - amit a növendékek
hamar birtokba vettek, és gyakran itt-ott ülnek a szőnyegpadlón
- már üdébbek, derűsebbek. A padlón ülés egyébként a növendékek
természetes eleme, és lévén, hogy utcai cipőben nem is léphetünk
az épületbe, ez nem okoz gondot.
Az épület hangulatában van valami csak balett-táncosokra jellemző.
A mindig testhez simuló sötét ruhában járó fiúk, az összefogott
hajú, vékony lányok feszes tartásához, ruganyos lépteihez hasonlóan
feszes, kemény az épület, s míg kívül a bejárat csillogása, belül
a munkaterek józansága fogad. A folyosókról nagy ablakokon a tánctermekbe
látunk, folyamatosan "szem előtt" gyakorolnak, fejlődnek
a növendékek. Nem véletlen ez, míg a külvilág felé zárt ez a világ,
a mesterek szemüket mindig a fiatalok munkáján tartják, figyelve,
segítve és nem utolsó sorban személyesen ismerve őket. De aligha
ezért tapasztalja az ember ott járva, hogy akár óra van, akár
szünet, a növendékek - tükörben nézve magukat - folyamatosan dolgoznak,
mozognak, táncolnak . így válik az egész épület egy háromszáz
fős össztánc, egy pas trois cents színhelyévé.
>> vissza <<
|
|