Táncművészeti főiskola, Zugló

Építész: Lázár Antal, Lázár Veronika (A&D Stúdió)
Munkatársak: Lukács Károly, Sükösd Zoltán, Viezner Judit, Wehner Viktória
Statikus: Iványi Kálmán
Gépész: Garancsy András, Egri István
Elektromos tervező: Kovács Imre
Kivitelező: Market Rt.
Beruházó: Andrássy 25. Kft.
Szakmai vezető: Dózsa Imre
Fotó: Zsitva Tibor, Häider Andrea

Igazi táncosgyár a Magyar Táncművészeti Főiskola új épülete: a fejépületben az öltözők és az adminisztráció, a "gyártócsarnokban" a balett-termek. Az elegáns falak között folyik a lelkiismeretes, kemény munka, a tehetségek csiszolása, az új balettos generáció kitermelése.

Gúzsba kötve táncolás: legjobban talán ez a kifejezés illik a két Lázár, Antal és Veronika, apa és lánya munkájára. Adva van a tánc: a balettintézetből főiskolává avanzsáló intézmény végre otthonra lelhet méltatlan helyszínek, fél évszázados hányattatás után. Korábban többfelé szétszórva működött az intézet: kollégiuma a műegyetemre járók előtt talán nem ismeretlen, a Gellért-hegy alatti Weichinger-féle kis kastélyban kapott helyet, amelyet azonban korábbi jogos, egyházi tulajdonosának vissza kellett szolgáltatni. Tornatermek a Kazinczy utcában, tantermek az Operaházzal szemben álló Lechner-épület alsó két szintjén. Ebben a kusza helyzetben a Plaza Centerstől érkezett a felhívás keringőre: az Andrássy úti épületet szállodává kívánta alakítani, cserébe a kiköltöző balettintézet számára ugyanakkora új épület felépítését vállalta. Ezzel megnyílt a lehetőség a közben főiskolává előlépett intézmény egy helyre telepítésére. Többfelé keresték a megfelelő épületet és helyszínt, és végül a Kolumbusz utca Kacsóh Pongrác út felőli végén akadtak rá a megfelelő ingatlanra. A helyszínről az Operaház - a balettosok számos próbájának és fellépésének helyszíne - földalattival öt-tíz perc alatt elérhető.
A korábban az ELTE francia képzésének helyt adó szecessziós épületben a tantermeknek volt hely, egy ötvenes évekbeli, körülbelül kétszáz fős, nagy színpados előadó-színházterem is adott volt, a tömbben a kollégiumi elhelyezés is megoldódik a közeljövőben, és lehetőség volt a bővítésre, a balett-termek elhelyezésére. Lehetőség tehát volt, azonban a mozgástér igen szűk. A használók nevében Dózsa Imre Kossuth-díjas táncművész, főigazgató nagyon jól képviselte az európai színvonalú táncoktatás igényeit, míg az építtető a pénzügyi kereteket szorosra vonta. A négyzetmétereket ki kellett centizni, és például minden négyzetméter téglaburkolatért körömszakadtáig küzdeni. Ez az oka annak is, hogy a felső szinten az épület - szándékosan visszafogott, sárgás színű, ráadásul csak egy centiméter vastag, tehát elég olcsó - tégla (lap)burkolata helyett is nútokkal osztott vakolatot kellett használni. Sajnos így a felső rész rusztikusabb, mint az alatta lévő, vagyis a tektonikai egyensúly kissé bizonytalan, de sikerült elérni, hogy legalább a tégla a felületek többségére felkerült.
Az épület a visszafogott, egyszerű eszközhasználat mellett nemes, szép vonalú. A kompozíció alapja a tiszta szerkesztés; erre jegyezte meg egy mesteriskolás bemutató alkalmával Kapitány József és Arnóth Lajos, hogy messziről látszik rajta, hogy "iparterves" épület. Az ipari épületekre jellemző, racionális fejépület-csarnok tagolás ennél a középületnél is indokolt, hiszen a háromszintes fejépületben lévő öltözők, tanári öltözők, irodák helyigénye, megvilágítási igénye más, mint a kétszintes részben lévő nagy tánctermeké. Az előregyártott TT-paneles csarnokrész ráadásul a csarnoképületeknél megszokott módon bővíthető is, méghozzá felfele: a tartószerkezetek és a lépcsőház még egy szint fogadására előkészített. A kétszintes rész szikár kiosztású, egyszerű, négyzet alakú tereket formál, az egyetlen kifogásolható pont a hátsó két teremháromszöges, családi házak tetőterénél is kínosnak mondható bejáratszerkesztése: ez egy kivitelezés közbeni módosításnak a következménye, az eredetileg egy térnek szánt hátsó terem kettéosztásának kényszermegoldása. A fejépület formálása a csarnokénál szabadabb (bár az öltözők helyenként szűkek), a ferde - a kapu felé forduló - lezárás, a többszintes aulatér, az üvegfal, a társalgóterek, a könnyed bejárat a szűkös lehetőségekkel való jó sáfárkodás bizonyítékai.

Tánc és izzadság
Talán a balett fellegvárát az ember elsőre másnak képzeli: könnyedség, transzparencia, légiesség a képzetek, amiket az ember egyszerű balettrajongóként hozzákapcsol. Az épület folyosóit díszítő - érdekes módon nem a hajdani, hanem a mai - nagyok képeiről (Solymosi, Ifj. Nagy Zoltán, Voith Ágnes) is ez sugárzik. Azonban a színpadon látható könnyedség évtizedes munka eredménye, ez az épület pedig nem a csillogás, a fellépés helye, hanem az a műhely, ahol ez a hosszú, kemény, verejtékes, fegyelmezett munka zajlik. A balett-termek visszafogott színei, a zsinórpadlásszerű, gépészettel vegyes kékre festett betonmennyezet; a nagy, de árnyékolható és magasan - a tükörfelületek felett - lévő ablakok és a középszürke, rugalmas sportpadló egyszerű keretei az itt zajló munkának. Az egyéb terekben a felbukkanó élénk színek, a tágas folyosók - amit a növendékek hamar birtokba vettek, és gyakran itt-ott ülnek a szőnyegpadlón - már üdébbek, derűsebbek. A padlón ülés egyébként a növendékek természetes eleme, és lévén, hogy utcai cipőben nem is léphetünk az épületbe, ez nem okoz gondot.
Az épület hangulatában van valami csak balett-táncosokra jellemző. A mindig testhez simuló sötét ruhában járó fiúk, az összefogott hajú, vékony lányok feszes tartásához, ruganyos lépteihez hasonlóan feszes, kemény az épület, s míg kívül a bejárat csillogása, belül a munkaterek józansága fogad. A folyosókról nagy ablakokon a tánctermekbe látunk, folyamatosan "szem előtt" gyakorolnak, fejlődnek a növendékek. Nem véletlen ez, míg a külvilág felé zárt ez a világ, a mesterek szemüket mindig a fiatalok munkáján tartják, figyelve, segítve és nem utolsó sorban személyesen ismerve őket. De aligha ezért tapasztalja az ember ott járva, hogy akár óra van, akár szünet, a növendékek - tükörben nézve magukat - folyamatosan dolgoznak, mozognak, táncolnak . így válik az egész épület egy háromszáz fős össztánc, egy pas trois cents színhelyévé.

>> vissza <<